A dashboardok vagy magyarul „vezetői műszerfalak” az üzleti információs és döntéstámogatási rendszerek eszköztárába tartoznak. Céljuk, hogy a vállalat egészének vagy akár egy-egy operatív részterület/tevékenység teljesítményéről, kitűzött terveinek teljesüléséről, működéséről adjanak gyors áttekintést. Ebből kifolyólag a műszerfalon mind pénzügyi mutatók, mind teljesítmény mérőszámok helyet kaphatnak. 

A dashboard akkor tölti be igazán a szerepét, ha gyorsan áttekinthető és könnyen értelmezhető, valamint vezeti a felhasználó szemét. Tartalmilag ezért az adott vállakozás értékét, jövedelemtermelő képességét és teljesítményét leginkább jellemző mutatók és azokat befolyásoló tényezők kerüljenek fel rá, például:

• tervteljesülés
• kiemelt P/L számok
• értékesítési volumen
• főbb cost driverek

Fontos szempont ugyanakkor a tartalmi struktúra mellett a megjelenés is, hiszen ekkor vezeti igazán a felhasználó szemét.

A piacon rengeteg célszoftver megvásárolható, de a sok vállalati információs rendszer már önmagában tartalmaz olyan riport fukciókat, amelyekkel összeállíthatók a „vezetői műszerfalak”. Ugyanakkor ha egy kisebb cég nem engedheti meg magának az ilyen jellegű szoftverek megvásárlását, akkor sem kell lemondania az eszköz alkalmazásáról, hiszen dashboardok előállíthatók táblazt vagy adatbáziskezelő szoftverek segítségével is (kevés az olyan cég, ahol ne használnák az Excelt...).

Az alapvető diszkontált cash-flow vagy benchmark alapú cégértékelési módszertanok a megtermelt profitból (cash-flowból) indulnak ki és annak diszkontált értékét vagy éppen szorzatát veszik alapul. Ebből kifolyólag pusztán matematikai alapon a cég értéke ilyen esetekben negatív lesz, azonban ez nem azt jelenti, hogy cég valóban nem ér semmit: meg kell vizsgálni az okokat illetve alternatív üzleti (és értékelési!) scenariókat.

A teljesség igénye nélkül bemutatunk néhány olyan esetet, amikor egy veszteséges cég is értékkel bír.

Átmeneti veszteségek, pozitív kilátások

Amennyiben a közelmúltban egyedi okok, átmeneti nehézségek miatt vagy épp valamilyen piaci döntés (pl. piacszerzés, piacra lépés aktív marketing kampánnyal) okán veszteségesen működött a cég, attól a jövőbeni jövedelem termelő képessége még lehet pozitív.

Jó hír, hogy a diszkontált cash-flow módszere és a benchmark alapú értékelés is képes ezt a szituációt kezelni: a cégértékelés előre tekintő megközelítést igényel, ezért a jövőben eredmények kell, hogy képezzék az értékelés alapját.

Tartós veszteségtermelés, értékes eszközök

Kevésbé biztató helyzet, amennyiben egy cég kilátásai is negatívak és várhatóan tartósan veszteségesen működik, nincs olyan üzleti szcenárió, amikor ez érdemben megfordítható (pl. szabályozói környezet változása, hibás üzleti modell stb.). Ekkor magának a cégnek, mint működő entitásnak az értéke várhatóan nulla/negatív, ugyanakkor a cég eszközei értékkel bírnak.

Ilyen eset lehet, amikor van olyan materiális eszköz a társaság tulajdonában, amely más módon hasznosítható (pl. valamilyen ingatlan, termelő eszköz, követelés) vagy olyan immateriális tulajdonnal bír, amely versenytársak, más piaci szereplők részére értéket képvisel (pl. koncesszió, márkanév stb.).

A materiális eszközök viszonylag egzaktul értékelhetők, ugyanakkor az immateriális jószágok esetében már sokkal komolyabb kihívások lehetnek. Tipikusan ilyen a márkaérték, amellyel külön bejegyzésben fogunk foglalkozni.

Értékteremtő új tulajdonos

Elképzelhető, hogy az adott vállalkozás önmagában nem versenyképes – pl. mérethatékonysági, menedzsment problémák – azonban egy másik tulajdonos kezében a szinergiahatások kiaknázásával, lobbierő vagy egyéb menedzsment képesség kamatoztatásával már nyereségessé tehető.

Ilyen esetben persze mindig felmerül a kérdés, hogy akkor tulajdonképpen kinek is az érdeme a nyereségtermelés, kihez köthető a cég értéke?

A válasz valahol „félúton” található a két szélsőérték között: ahhoz hogy értéket lehessen kihozni az adott cégből kellenek az alapok (tehát maga a veszteséges cég), de adott szituációban ez csak az új tulajdonos képességeivel érhető el.

Másik érdekes kérdést is felvet ez a probléma: ha az érték az eladóhoz és vevőhöz is köthető, akkor mennyi a vételára az adott cégnek? A cégérték nyilvánvalóan az az összeg, amelyet az új tulajdonos közreműködésével ki lehet hozni a cégből, de ezt az összeget ilyen esetben nem fogja a vevő megfizetni, hiszen részben az ő érdeme az érték(növekedés). A végleges vételár ilyenkor a felek alkupozíciójának és egy sor másik objektív vagy akár részben szubjektív tényezőnek az eredményeként alakul ki.

Összességében kevés olyan eset van, amikor egy veszteséges cégben ne lehetne valamilyen értéket találni, ehhez a csillagzatok szerencsétlen együttállása szükséges (speciális, máshol nem hasznosítható eszközök és „menthetetlen” üzleti modell, tartós veszteségtermelés).