Korábbi bejegyzésünkben bemutattuk a sikeres költségcsökkentési programok legfőbb kritériumait. Most röviden összefoglaljuk néhány olyan beavatkozási terültet, amit a legtöbb vállalkozás alkalmaz.
1) üzemek, termelési területek összevonása: kapacitáskihasználtsági problémák vagy technológiai változások esetén lehet erre szükség
2) folyamatok átszervezése: nem hatékony folyamatok, túlzott erőforrásigény esetén belső szervezéssel lehet megtakarításokat elérni
3) költséggazdálkodás és tudatosság erősítése: költségkeretek bevezetésével és azok teljesülésének monitoringjával sikeresen lehet kordában tartani a költségeket
4) új beszerzési források: a megbízható, jól bejáratott szállítók stratégia partnerként sok esetben előnyt jelentenek az adott vállalkozásnak, de bizonyos esetekben el is kényelmesedhetnek... érdemes lehet rendszeresen felülvizsgálni a nem stratégia jellegű szállítói kapcsolatokat (de nyilván figyelembe kell venni, hogy megéri-e váltani némi remélt árelőnyért a "kockázatok és mellékhatások" fényében)
5) kiszervezés: azok a nem "core" tevékenységek, amelyekben a társaságnak nincs tapasztalata, versenyelőnye, házon belül általában extra befektetésekkel és kapacitásokkal (magyarán drágábban) tarthatók fenn -> ilyenkor egy külső, erre szakosodott szereplő olcsóbban, de legalábbis jobb minőségben tudja átvenni az adott feladatot (ami hosszú távon közvetve akkor is megtérülhet, ha a közvetlen költség előnyök nem feltétlenül látszanak)
és a +1, fűnyíró elv: amikor átgondolás nélkül, egységesen kerül meghatározásra egy target, ami sokszor a későbbiekben akár vissza is üthet! Elég olyan esetre gondolni, mikor egy termelő üzemben a karbantartási költségek vágásával rövid távon sikerek mutathatók fel. Viszont ha ez nem műszakilag is átgondoltan történik, akkor később az extra meghibásodások miatt nemcsak a többletköltségek jelentkezhetnek, de akár termeléskiesés és vevői bizalom csökkenés miatt a bevételek, akár tartósan is csökkenhetnek.